A KIADÓ ELŐSZAVA
Részlet: 
Gábli Cecília: Caius Plinius Secundus természettudományának 1. könyve. Fordítás és feldolgozás.  című kötetből (7-9.p.) 

Amikor elkezdjük Caius Plinius Secundus természettudományi enciklopédiájának, a Naturalis Historia 37 könyvének összkiadását - amely összkiadás a Bibliotheca Pliniana sorozat első 37 köteteként fog megjelenni -, szükségessé válik, hogy a szerzővel és a nagy mű értékével, megítélésével kapcsolatban a sorozat kiadójaként néhány figyelemfelkeltő és a megvalósuló kiadás értékét méltató megjegyzést tegyek. 

A Naturalis Historia történeti jelentősége nem vitatott, de a szerző személyes megjegyzései és sajátos módszertana miatt lekicsinylő értékeléssel, vélekedéssel  is találkozunk a hazai humán szakirodalomban. 
Tény, hogy Plinius  nem volt - a mai szaktudományos értelemben - természettudós, és a római sztóicizmus hatása alatt egészen másképpen viszonyult a természethez, illetve az általunk csodált klasszikus és hellenisztikus görög kor filozófiai és tudományos gondolkodásához, eredményeihez. Plinius rómaisága a kulcs annak megértéséhez, hogy miért ilyen formában végezte el küldetését, amely sikeresnek bizonyult. Vizsgáljuk meg tehát először ebből a nézőpontból Plinius munkáját, majd a mű magyar fordítása szempontjából. 

Plinius tudomány- és társadalomtörténeti értéke éppen abban rejlik, hogy nem alkalmazta az abszolúte tudományosan képzett gondolkodó szűrőrendszerét, hanem majdnem válogatás nélkül - persze ő is válogatott - leírta az információt, amelyre rátalált, mert "mások is leírták már". Ha belegondolunk, nem is lehetett képzett minden területen, hiszen ma is képtelenség, hogy valaki egyszerre legyen azonos szinten filozófus, biológus, matematikus, csillagász, földrajztudós vagy művészettörténész. 
Plinius sok olyasmit is leír, amellyel ma már nem tudunk egyetérteni, vagy ismerjük a valós magyarázatát, vagy Plinius leírása alapján nehezen érthető maga a jelenség, függetlenül attól az ok-okozati magyarázattól, amellyel Plinius operál. Viszonyításul jelenkorunk általános gondolkodásában is érvényesülnek olyan elképzelések - például az emberek mindennapjait is meghatározó egyszerű és összetett hiedelmek - amelyeknek némely esetben fejlett intézményrendszere, médianyilvánossága is van, tehát publikus elképzelések, de amelyek jelen korunkban tudományosan értékelhetetlenek, vagy csak egyszerűen nem igazak, de az emberek mégis hisznek benne, és az életük ennek ellenére mégis működik, lehet, hogy éppen ezekre a hiedelmekre van szükségük a túléléshez. A helyzetet bonyolítja, hogy egyes jelenségek leírása, az adott kor, például Plinius korában nem eléggé egzakt a mai fogalmaink szerint, emiatt látszólag értelmetlennek tűnhet. De ha akár Plinius korát, akár a mi korunkat akarjuk megérteni, az emberek viselkedését, az okokat, hogy miért így vagy úgy gondolkodnak, hogyan figyelnek meg és magyaráznak jelenségeket, akkor ezek a téves vagy nem teljesen tisztázott nézetek is beletartozhatnak a vizsgálódás horizontjába, magyarán nem üthetjük el egy alapos munkában azzal, hogy ezek csak érthetetlenül naiv nézetek. 
Plinius sajátosan közvetlen, sok esetben gunyoros stílusa, nevezetesen, hogy nem rejti véka alá a saját véleményét, például a görögökkel kapcsolatban, igencsak hús-vér emberré teszi, közelebb kerül hozzánk, különösen, ha csak arra gondolunk, hogy jelenkorunk közírói is milyen vehemenciával vitatkoznak, fejtik ki a véleményüket aktuálpolitikai kérdésekről, a nemzeti kérdésről, a globalizációról vagy a környezetvédelemről. Olyan kérdések ezek, amelyekkel már a Naturalis Historia oldalain is találkozunk. Nem ő volt az egyetlen ókori szerző, aki hasonlóképpen viszonyult az íráshoz, de az ő enciklopédiája jelentette a középkor kezdetén az ismeretek tárházát, így Plinius személyes megjegyzései és stílusa vélhetően nem jelentettek akadályt a mű felhasználásában, tudományos és gyakorlati használati értékében, és ebből következően értékelésében. 
Plinius szűrőrendszerének lényege az, hogy nyitottságának köszönhetően kevésbé befolyásolták iskolákhoz kötődő vagy kanonizált előítéletek, ellenben szemléletének rómaisága révén előtérbe helyezte az információ használati értékét, így nagyon sok információt az ókori világról és az ókori világképről Pliniustól tudunk meg, az ókori civilizáció pusztulása óta csak neki köszönhetjük, hogy egyáltalán fennmaradt. 

Az ismeretanyag tudományos szempontból - a mű enciklopédia jellegéből következően - rendkívül sokrétű, ennek megfelelően jelenkorunk nyelvére és gondolkodására való lefordítása is összetett kutatási folyamat, amely nélkül a korrekt fordítás nem valósítható meg. 
Ezért a kiadó e pillanatban nem látja értelmét egyszerű szövegfordítás formájában közreadni a Naturalis Historia 37 kötetét, hanem szükségesnek láttuk az összes tudományterületet érintő magyarázó jegyzetanyaggal kiegészíteni ahhoz, hogy az adott szöveghelyeket akár egyszerűen csak megértsük. A fordítás célja az is, hogy kerülve az archaizálást, a könyvek az általunk használt magyar nyelven olvashatóak is legyenek, másképpen fogalmazva: a szöveg olvashatósága érdekében a mai, egzakt, 21. századi tudományos nyelvünkre készült a fordítás. Ez vonatkozik a szöveg nyelvi megformálására és a szövegben előforduló szavakra is, nem fognak előfordulni például serlegek és kerevetek, de a Tanácsháza sem lesz megemlítve a szövegben. 
A polgárosodás és a nyugati tudomány fejlődése során a Naturalis Historia nemzeti nyelvekre fordítása már a középkor végén elkezdődött, napjainkra nemcsak jó szövegkritikai kiadások, fordítások állnak rendelkezésre angol, német, olasz vagy francia nyelven, hanem a nemzetközi Plinius kutatás is fellendült, különösen a természettudományos értékelés szempontjából. 

A teljes és alaposan kommentált magyar fordítás hiányára magyarázat lehet a szöveg tartalmi összetettsége, hiszen a szöveget nem lehet értelmesen fordítani anélkül, hogy a fordító ne mélyüljön el az adott természettudományos diszciplínában. Ahogy a szerző nem volt, úgy a fordító sem lehet egyszerre filozófus, biológus, matematikus, csillagász, földrajztudós vagy művészettörténész. Így különleges feladattá válik a pliniusi mű fordítása, amely emiatt rendkívüli szellemi erőt és kitartást igénylő munka. A fordításhoz szükséges az átfogó érdeklődés a természettudomány és a humán tudomány különféle területei iránt, az egyes szakterületek sok részproblémájának megismerése és összevetése az ókori tudásszinttel, majd annak, a nem teljesen szakképzett olvasó számára is érthető megfogalmazása. 

Mindezen nehézségek ellenére a Naturalis Historia teljes magyar fordítása meg fog valósulni, és itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik eddig is segítették a fordító, Gábli Cecília munkáját, támogató partnereinknek, akik hozzájárulnak a fordítás és feldolgozás megvalósításhoz, a könyvtáraknak és magánszemélyeknek pedig azt, hogy a kiadást vásárlásukkal támogatják.

Vizvári Zsolt

 vizvarizsolt@freemail.hu
 
Gábli Cecília: 
Caius Plinius Secundus Természettudományának 1. könyve.
 
 
 
Kezdőlap   |   E-mail küldése   |   Lomart Kiadó
Design by TreGatti  ©  2007